20 éves osztály,- és évfolyamtalálkozó a Rózsában 2024 szeptemberében

 

Osztály,- és évfolyamtalálkozó egyben!

 

Folytatódik „Rózsás” sorozatunk, de már a vége felé járunk. 😉

Szóval úristen, 2004-ben érettségiztünk a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban (ma: Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium), ahogy korábban írtam, nagyon emlékezetes lett az érettségink, főleg annak magyar része. Osztályunk eléggé híres hírhedt volt a gimin belül, erről a Bitang Banditák története I. bejegyzésben, továbbá a 2003-as januári nagy havazás cikkben írtam. De tettünk a dolgunkat a sítáborokban is.

 

Nem akarom előre lelőni a poént, de bizony igen, sikerült. Az „A” és „B”, sőt, nyomokban „C” is itt van a lépcsőn. Azért ide raktam be ezt a képet, mert a hülye Blogmotor mindig a legelsőnek feltöltött képet tűzi kép avatarba, és azt nem akartam valami kevésbé mutatósat.

Előzmények – indul mint osztálytalálkozó

Na de 2024. van, vagyis 20. évforduló, helyzet van, mozogni kell! Tavasszal megindul a szervezés az osztálytalálkozó szervezésére, szavazni lehet az időpontokra, belőjük a dátumot szeptember 21-re.  Gyuri, aki eddig szinte valamennyi ilyen találkát szervezte, Németországban van, szóval valakinek át kell vennie a szerepét. Ezt még nem tudjuk, hogy ki lesz, úgy vegyünk vele, hogy majd lesz valaki.

Közbejön viszont az, hogy Barát Tünde halála óta minden évben kiosztják a Barát Tünde-díjakat, amely a ballagás napján történik meg. Meghívást kapunk oda, az ilyet nem illik visszautasítani.

Egykori osztályunk három fővel képviselteti magát, Jani (a Féreg), Tírbácz és jómagam. Szokás szerint semmi nem alakul úgy, ahogy az ember eltervezi. Először is elkésünk (nem mintha eme három ember védjegye nem lenne a folyamatos késés), de az ajándékok csomagolása sem áll jobban, így Dián Tamás, Tünde egykori élettársa és a díj átadásának főszervezője megkér minket, hogy segítsünk neki csomagolni. Nosza neki, nekifogunk, én magam mondom is röhögve, hogy amikor engem ezekbe a szobákba hívtak (igazgatói, szülői fogadó), az általában soha nem jelentett jót. Most furcsa semleges közegben dolgozni.

Folyik a munka, csomagolunk. TIR és Jani munkában.

A munka elkészül, mi is lemegyünk az udvarra. Furcsa látni szemből, nagytotálból a felsorakozó ballagó osztályokat, sok hozzátartozó van. Megtörténik a ceremónia, a díjátadó, majd elhelyezzük koszorúnkat az emlékfánál. Ezután elkap minket a nosztalgia, felmegyünk az „A” épület 21-es termébe, egykori osztálytermünkbe, ahol kifejezetten értelmes fényképeket lövünk.

Ezután ledzsalunk az első emeletre, ahol megelégedetten konstatáljuk, hogy a tablónk még mindig az egyik legkirályabb helyen van, vagyis közvetlenül a tanárival szemben. Számomra meglepő, hogy az évfolyamunk többi tablója is mellettünk van, ott az „A”, „C”, „D” és az „E”-sek tablója is. Figyelmesen vizslatjuk őket is. Morfondírozunk, hogyha itt egymás mellett tudtunk lenni, akkor az egykori osztálytermeink miért nem lehettek egymás mellett? Ebben a pillanatban kipattan a fejemből az ötlet. Akkor miért ne csináljuk most meg egy időpontban az összes osztály találkozóját? Hátha vevők rá a többiek is. Gyors elmondom a másik kettőnek, nekik is tetszik az ötlet.

Ebben a pillanatban feltűnik egykori némettanárunk, Papné Süle Judit. Leáll velünk beszélgetni, szabadkozik, hogy csak öt perce van, mennie kell. Annyira belemelegedünk, hogy az 5 percből 25 perc lesz. Bedobom neki az ötletet, esetlenül magyarázom. Mire egyből megérti mire gondolok, a lehető legtermészetesebben válaszol:

Évfolyamtalálkozó a neve, igen. Volt már rá példa. Csináljátok meg! Ti szervezzétek meg, érdemes minél korábban, az étkezőbe érdemes vinni, és érdemes oda rendelni a kaját is.

Az ötlet elhatározásának pillanata. 2024. május 4. (szombat), 12:20. Balról-jobbra: Jani, Pné S. Judit, én, TIR.

Megindul a szervezés – kétségek, kritikák, nehézségek

Évfolyamtalálkozó, ez az! Fellelkesülök, hazatérve nem hagy nyugodni a gondolat. Ezt meg kell csinálni! Viszont nemhogy évfolyamtalálkozót nem szerveztem még soha, osztálytalálkozót sem, ez eddig mindig Gyuri reszortja volt. Elég nagy lehet a kudarc lehetősége, ki tudja, hogy fog elsülni, mi lesz, ha beégünk, senkit sem fog érdekelni, elmérjük a létszámot, stb….

Tologatom, halogatom a dolgot, amit utólag belátva – nagy hiba volt. Sajnos ez jellemző rám ilyen esetekben, hogy habár tudom szívem mélyén, hogy meg kell csinálni, de ilyenkor hajlamos vagyok hátrálni. Egy darabig. A véletlen hozza el, hogy a tettek mezejére lépjek. Összefutok előbb Stúber Gyöngyivel (12.A) a Keleti előtt található Orient Caféban, majd pár nappal később Moka Tündivel (12.C) immáron a pályaudvaron és mindkettejüknek elmondom ötletemet. Gyöngyinek nagyon tetszik, támogatja. Tündi is, de ő jelzi, hogy nekik már megvolt tavasszal az osztálytalálkozójuk, de azért jönnének páran. Ez újabb lendületet és bátorságot ad.

Május 9-én rászánom magam a cselekvésre, minden osztályból – önkényesen – kiválasztok egy személyt (mind lány 😊) és rájuk írok, felvetve az ötletet. Kérek mindenkit, hogy beszélje meg osztályszinten, mégiscsak 20. évforduló, ki tudja, hogy mikor tudunk összejönni legközelebb, és a tanáraink is ki tudja meddig tudnak eljönni. Megy az idő, lassan jönnek a válaszok, kezdem elveszteni a reményt. Ami eldönti a kérdést, hogy szinte egyszerre jelez vissza az „A” és az „E” is, hogy ők jönnek. Fúú, nagyon megörülök a hírnek, nyaggatom a többi osztályt is. A C-sek pár emberrel jönnének, a „D” ellenben nem.

Hülye D-sek, pedig titeket tökre vártunk! Innen is üzenjük nektek, hogy legközelebb jöjjetek! :)

 

A neheze még hátra van, hogy mindezt a saját osztályunk elétárjam. Hogy is mondjam, nagyobb lelkesedésre számítottam. A legtöbb ember semleges, vannak páran, akik érezhetően óvatossággal állnak hozzá, de igazán nagy lelkesedés nincs. Demokratikusan megszavaztatjuk házon belül ezt is, a „Tartózkodik” volt magasan a legtöbb szavazat. :D

Nekem viszont a kérdés eldőlt, magamban úgy számoltam, ha már legalább két osztály jön rajtunk kívül, akkor igenis meg kell tartani, ennyivel tartozunk nekik is. Hiszen így nekik is igazítaniuk kell az osztálytali időpontját hozzánk, vagy ha nem tartják, akkor jönniük. A saját osztályunk megerősítését meg sem várva megkezdem a nagyobb ütemű szervezést. Közös messenger csoport létrehozása, létszámok egyeztetése, augusztus végétől teljes fordulatszámra kapcsol a szervezés.

Nagy fejtörést okoz nekem az időbeliség és a helyszín. Elsőre közös ebédben gondolkodunk, majd elvetjük és az világlik ki, hogy kezdjen mindenki a saját termében (Osztályfőnöki óra) és utána menjünk át vacsorára. Mivel a létszám ingadozik, nem lehet pontosan becsülni, de az látszik, hogy valahol 40-50 között lesz, így hosszas töprengés után elvetem a suli ebédlőjét, mert az túl nagy, rideg és megbonyolítaná a dolgokat. Legyen akkor a Stones Pizzéria, úgyis szemben van a sulival és gimis korunkban rengeteget jártunk át, akkor még New York Café és Pizzéria névre hallgatott és leginkább egy füstös kocsma volt.

Igen ám, de a Stones tele van aznapra, lefoglalták szintén osztálytalálkozóra. Ezt a pechet! Lázasan keresek újabb helyeket, eszembe jut még a Szkaliczki Étterem, de végülis Anyukám javasolja a (Magyar) Király éttermet. Ideális választás méretre, illetve közel van a sulihoz, ez is fontos szempont. Lefoglalom, bemegyek egyeztetni kajáról, tájékoztatok mindenkit.

Ezután tárcsázom a sulit, lefoglalom a termet, megy minden, mint a karikacsapás. A kapcsolattartó kéri majd a pontosítást, hogy döntsük el, kell-e az étterem, vagy sem. Mindezt szeptember elejére. Én viszont akkor éppen Ukrajnába megyek (erről is tervezek majd később írni) két hétre, szóval aggódom, hogy így mi lesz. Mindegy, lesz ami lesz!

Visszajövök Ukrajnából szeptember 14-én, kiderül, hogy aznapra három osztály (!) igényelte a 21-es termet, így csak 16:00-tól tudják adni a tervezett 15:00 helyett. Szívom a fogamat, rövid lesz idő, vajon odaérünk így tervezett időpontra, 18:00-18:30 közé az étterembe? Mindegy, nincs helye aggodalmaskodásnak, lesz ami lesz!

Egy utolsó egyeztetés a kajalétszámról, megindul a variálás, többen az utolsó pillanatban lemondják, én ilyet még sosem szerveztem, fogalmam sincs a dolgokról, csupán érzésre mondom be, hogy kérünk 8 db Király-tálat (4 fős)  és 10 adag pörköltet (Ez az utolsó pillanatban jutott eszembe. Vacsora pörkölt nélkül? Nemááár.) Szóval ez 42 főre elég, de az adagok nagyok, a valóság 50-55 között lehet, és tudnak még utánsütni.

Az ajándékok beszerzése, legyártása is megindul, tanáraink „Bitang Banditák 2000-2004” gravírozott tollat kapnak, a női tanárok virágot, Orosi Pál tanár úr pedig egy minőségi Gere fehérbor – reméljük csupán átmeneti tulajdonosa lett. Minden készen áll, tanárok meghívva, osztályterem és étterem lefoglalva, most ugrik a majom a vízbe!

 

Osztálytalálkozó

15:45-től gyűlünk a suli előtt, nagy örömünkre érkeznek egykori tanáraink is. Szabó Zsófia (matek), Pándy Margit (kémia), Orosi Pál (tesi) és végül befut Jenei Éva (töri, ofő 11-ben) is. Sajnos Papné Süle Judit (némettanár, az évfolyamtalálkozó félig ötletgazdája) és Molnár Laci (angol) nem tudnak jönni, ezt módfelett sajnáljuk.

Összegyűltünk, páran még hiányoznak, de oda se neki. M. Krisztián és Joe M. (angoltanár) beállnak a képhez. A hátizsák különösen elegánssá teszi képet. :D

Elkészülnek a közös képek a lépcsőn, majd irány az imádott 21-es terem! 

(Számunkra) a világ legszebb tablója. A képbe jobbra picit belelóg az A-soké.

 

 

Gyurival szó szerint berontunk a mellettünk lévő egykori 10.E termébe, ahol szintén osztálytalálkozó zajlik, hogy elkérjük a projektort. Nevetve mondják, hogy minden teremben van, csak nézzünk fel a plafonra. Jaaa! A mi időnkben ezt még írásvetítőnek nevezték, emlékeim szerint „Folar” márkanéven futott.

 

Nekünk még ilyenek jutottak csak. :)

Behergeljük a technikát és indul a mandula.

Elsőként üdvözöljük Tanárainkat és átadjuk az ajándékokat. Diával ketten sorakozunk fel, és egy-egy személyes történetet fűzünk minden jelen lévő pedagógusunkhoz. Érezhetően jól esik nekik a megszemélyesítés, hogy nemcsak a szokásos unalomig ismételt körmondatokat hallják. Valamennyien reagálnak is. Ami számomra meglepő, hogy élénken él bennük is az a négy év, sok mindenre és mindenkire emlékeznek.

Pándy Margit (kémia), Szabó Zsófia (matek), Orosi Pál (tesi) tanáraink reagálnak üdvözlő szavainkra.

 

És a háromból egyetlen élő osztályfőnökünk, Jenei Éva. Bezzeg ő átjött velünk az étterembe, innen is hatalmas piros pont neki! Dia mosolyog bal oldalt.

Az átadóbizottság teszi a dolgát. Diával átadjuk az ajándékokat. Tanáraink hallgatják a beszédet.

Tanárnőink virágcsokrai. Reméljük, tetszett nekik!

Ezt követően mi következünk.

Egymás után szólalunk fel, névsor szerint, mint egykoron. Szinte mindenki az egykori helyére ül le, bár eggyel jobbra, mint kellene, de ez mindegy. Mivel Totya nem jött el, én Tírbácz mellé kerülök, ami végülis autentikus, ültem vele egy évet. Totyával 2,5 évet húztunk le egymás mellett, és ültem pár hónapot Nelli mellett is.

Szigorúan nézünk TIR-rel a hátsó sorban. Furcsa látvány, megvan mindegyik fogas. :D

Osztályfőnöki óra indul!

 A helyzet nem sokkal komolyabb, mint régebben, most is mennek a beszólások, röhögések, sokan nagyon nevetnek a hülyeségeken. Az időkeretből kezdünk kicsúszni, ebből már látszik, hogy késés lesz. Sajnos minden idők legkevesebb létszámát produkáljuk, mindössze 16-an vagyunk. Úristen, mi lett volna még, ha nagyobb a létszám?

Atesz, Gyuri és Jani beszámol a velük történtekről.

 

Norbi, Klári, Dia folytatja.

 

Letti, TIR, Niki már a vége.

A végén tanáraink szólalnak fel, beszámolnak magukról. Szabó Zsófia tanárnő megindultan mondja, hogy ez az egyetlen olyan osztálytalálkozó eddigi pályafutása alatt, ahová úgy hívták, hogy nem volt osztályfőnöke az adott osztálynak. Hát azt hiszem, ezt se ő, se mi nem gondoltuk volna, amikor küzdöttünk egymással négy éven át matekból. Ráadásul csak az osztály 2/3-át tanította, szóval így pláne nem rossz! De négy tanárunk itt volt (eredetileg hatot hívtunk), amit én magam így is jónak élek meg!

Ezután tanáraink rossz hírrel szolgálnak nekünk. Jenei Éva kivételével egyikőjük sem jön át az étterembe, pedig innen üzenjük nekik, hogy a többi osztályból is nagyon sokan várták őket! Nekem kifejezetten rosszul is esett, hogy nem jöttek, ki tudja, leszünk-e még így együtt. Így zárult osztálytalálkozónk, amely tartott 16:00-tól 18:40-ig. 

 

Összeálltunk az RFG felirat előtt egy képre. Végül is, mit ott végeztünk.

Nekem még mindig szép ez a felirat.

És zárásul osztályszinten kivonultunk Barát Tünde emlékfájához, egy perces néma csenddel adóztunk neki. A többi osztály tagjai távolról nézték, szintén megálltak erre az időre. Méltóságteljes volt. Igazából nagyon hiányzott nekünk Tünde, ezt beszéltük is, ahogy korábban is írtam, nekünk ő volt az igazi összekötőkapocs a suli felé, illetve tényleg nagyon szeretett minket. 

Emlékezünk

 

Ezt követően tényleg elindultunk a (Magyar) Király étterem felé.

Évfolyamtalálkozó

Szóval jó nagy késéssel elindulunk, de kiderült, hogy késik mindenki, az „E”, az „A” és mi is. Tökéletes a késés, pont összhangban van. Az étterem előtt már ott vár ránk az „A” és érkezik az „E” is. Kezdünk összeállni, mindenki üdvözli a másikat, amikor megérkezik a „C”-ből Moka Tündi és Szatmári Csilla. Csak így vagányan, eljöttek ketten. Nagy csatakiáltás, öröm, végülis mi velük voltunk a legjobban, három sítáborban is együtt síeltünk.

Bemegyünk az étterembe, Rungné tanárnő üdvözöl minket elsőként. Neki is nagyon megörülünk, mivel az „E”-sek szóltak erről, így hát ő is kapott egy gravírozott tollat és virágot, érezhetően tetszett neki. Meg is szolgálta, sok csíntevésünket elnézte és soha nem fújt be minket az iskolavezetésnek, vagy bárkinek is.

A képben minden benne van. Rungné tanárnő érezhetően meghatódott, Dia szívből mosolyog, én meg némi zavarban mondom a magamét. Elnézést a minőségért, ez kivágat Gyuri videójából.

 

Az „E”-sek 14 fővel leülnek az egyik hosszú asztalhoz, mi „B”-sek a másikhoz 16 fővel, és alakul egy vegyes csapat az „A” (5 fő) és a „C” (2 fő) tagjaiból. 

Feláll az A-s különítmény. Balról jobbra Marosvölgyi Csilla, Varga Reni, Danicska Szabina, Mülek Krisztián. Renivel és Szabinával együtt jártunk általános iskolába (ott ők voltak a B-sek), sőt, Szabinával még oviba is. Vagyis 15 évig jártunk ugyanazon intézményekbe. A képről hiányzik még Kertész Márkó, ő később érkezett meg.

 

Mire az ételek megérkeznek a mi asztalunk vége (ami kísértetiesen megegyezik a teremben annó az utolsó és utolsó előtti sorban ülő fiúkkal) már kirendelt 4 kör felest, szóval a hangulat kezd jó lenni. Megjön a pörkölt, igazi telitalálat, az E-sek nem kérnek belőle, szóval mi 6-7-en esszük meg a 70%-át. Jön a sültes tál, mindenki csemegézik kedvére, finom az étel, gyors a kiszolgálás.

Magunkra koccintottunk

 

Egy jól elkapott pillanat. Gyuri feje mindent elmond a látványról. :)

 

A vacsora befejeztével átmegyünk gangelni a vegyes asztalhoz is, elkezdenek összekeveredni az osztályok, főleg erős az A, B és C keveredése. 

C-sek gyűrűjébe keveredtem. Tünde és Csilla, akikre mindig lehetett számítani a sítáborokban is. Másnap megmutattam ezt a képet Totyának, aki beteg volt, nem tudott jönni. Ezt írta: „Azta mindenit! Nagyon jól tartják magukat a csajok!”

 Őszintén örülünk egymásnak, sokukat két évtizede nem láttuk, mindenki mosolygós és jól érzi magát, nagy nevetések, közös fotók, hülyülések. Ennek megfelelően alig akar fogyni a tömeg, 22:45-kor úgy szólnak ránk a pincérek, hogy fizessünk, mert 23:00-ig van engedélyük nyitva lenni. Fegyelmezetten eleget teszünk a kérésnek, pontosan este 11-re elhagyjuk a helyszínt.

Odakint összegyűlünk, összeállunk egy közös képre, jól nézünk ki! Megállapítom, hogy szinte mindenki jól néz ki, szerintem a valódi korához képest fiatalabbnak tűnik mindenki, azért az látszik, hogy mégis Békés megye legjobb gimijében végeztünk, itt nem divat alkoholistának, vagy züllöttnek lenni.

És a lényeg, a csoportkép. A D-seken kívül minden osztályból jelen vannak, az A-sok és C-sek nagyjából a kép bal oldalán, a B nagyjából középen, az E-sek a jobb oldalon. Már jó páran elmentek, de látszik a sok mosolygós arc. Ekkor már 8 órája volt, hogy elindultunk. Szuper volt!

 

Magam nagyon meg vagyok elégedve a rendezvénnyel. Tulajdonképpen minden összejött, az időzítés, a létszám, a kaja is jó, jól voltak összeállítva az asztalok, eltaláltuk a mennyiséget, kb. mindenki egyszerre érkezett és távozott, nem láttam elégedetlen embereket.

Pedig fúú, de féltem, ezernyi buktatója lehetett volna, de nem lett, minden jól sült el, zajos a siker! Nagyon tetszett mindenkinek, megállapodtunk, hogy ezt mindenképp folytatni kell, lesz még évfolyamtalálkozó! Legközelebbre kinőjük a gyerekbetegségeket és még profibb lesz minden!

Kérdés, mikor legyen legközelebb? Nekem az 5 év olyan messzinek tűnik! Majd igyekszem rádumálni a többieket két év múlvára csak egy közvetlenebb estére, aztán majd látjuk, 2029-ban meg megint lehet egybe a kettő. Rajtunk nem fog múlni! 

Nagyon jó volt, hogy az E-sek nagyobb létszámmal jöttek, mert ezt bizony így ők döntötték el, hogy bele mertem vágni és meg mertem csinálni. Mert így már annyian voltunk, hogy nem lehetett behátrálni. Szóval ahogy aznap éjjel is mondtam, nagy az érdemetek ebben. :)

És nagyon nagy köszi Balázs Évinek, Stuber Gyöngyinek, Moka Tündinek, Hrabovszki Gyurinak és mindenkinek, aki segített ebben és hitt benne, hogy sikerülhet. Na jó, egy kicsit Huszti Nórinak is! 😉

 

És indul az afterparty – Deák Bea lagzija

Még hónapokkal korában kaptam a meghívót Deák Bea (12.A) és Borbély Csabi lagzijára, ami pont e napra esett. Persze egyből reklamáltam nála, hogy aznap osztály,- és talán évfolyamtalálkozó lesz, szóval nem biztos, hogy tudok menni. A remek hangulatú évfolyamtalálkozó miatt azonban csak 23:15-re értem haza, átöltöztem, majd csak 23:40-re értem ki a Széchenyi ligetbe, a lagziba. A menyasszonytánc már lement, a vendégek jelentős része is elszállingózott, így bőven volt helyünk. Az idő remek volt, egy percet se ültünk le az asztalhoz, hiszen felfedeztük, hogy régi 2-es sulis évfolyamtársunk, Kovács Robi (Dj, Dobbin) a lemezlovas. További ismerősök voltak még, egykori osztálytársaink és szintén a 2-es suliba jártak, na meg Timi és Karesz is ránk várt.

Beával összeálltunk egy közös képre

 

Egykori osztálytársak egymás között. Deák Bea ropja Marosvölgyi Csillával.

Szóval elkezdtünk zeneszámokat kérni, amit Robi persze be is rakott! Na nem lakodalmi számokat kértünk, hanem inkább diszkózenéket, természetesen. 😊 És nagyjából ekkor értek oda a többiek, akik átmentek a Sörbárba az évfolyamtalálkozót követően. Így B-sek már öten voltunk (Jani, TIR, Viktor, Lali, én) és jött Marosvölgyi Csilla is az A-ból is, szóval Bea egyik egykori osztálytársa is megérkezett. Ahogy Robi később mondta: „Megmentettétek a bulit, óriási hangulat lett!”

Szinte mindenki ugrált a táncparketten, persze ehhez jócskán hozzátett a sok pálinka és megivott fröccs is. Igyekeztem valamennyi lánnyal táncolni, vevők is voltak rá. Elképesztő jó hangulat uralkodott, mi bent kb. 20-an voltunk, mintha egy diszkóban lett volna az ember úgy 2000-2005. között. Íme egy ikonikus jelenet egy akkori ikonikus zenével, a Groove Coverage - Poison című számára ugrálunk táncolunk. Videó!

 Poisoooon!

 

És folytatódott a retró diszkóslágerek dömpingje, Real Mccoy, Captain Jack, Sterbinsznky, ebből készítettem egy újabb csokrot. Videó újra, csak hogy lássátok, milyen hangulat uralkodott hajnalban. :))

Aki 1975-1995 között született, mind ismeri ezeket a zenéket. :)

Ez a belső mag csak hajnal négy után kezdett elszivárogni szép lassan, közülük én voltam az utolsó, mert taxi nem vette fel a telefont, roller nem volt a környéken, hát kénytelen voltam hazagyalogolni. Ez 3 km-t jelentett. Hajnali fél hatra haza is értem. Idejét se tudom, mikor maradtam fent ilyen sokáig buliban, de nem sűrűn fordult ez elő. Otthonról 15:30-kor indultam el és 05:30-ra értem haza, ezalatt a 14 óra alatt túl voltam egy osztálytalálkozón, egy évfolyamtalálkozón és egy lakodalmon. És mindegyiket nagyon élveztem, nagyon rám fért már az elmúlt hónapok nehéz időszaka után.

Jó, az nyilván más kérdés, hogy másnap mennyire éreztem magam jól, habár szerencsére Anyukám húslevest főzött ebédre, ami sokat segített másnap. 😉

 

Mindenkinek szuper köszi, aki bármilyen formában hozzájárult ehhez a baromi jó estéhez! És köszi Bea, köszi Csabi, hogy meghívtatok, befogadtatok és elviseltek minket!