A Bitang Banditák története I.
Utolsókból lesznek az elsők, avagy a NEM keretes szerkezet
Úgy döntöttem, mostani „Rózsás” (Andrássys) írásomban megírom azt az eseményt, amely mindnyájunkra talán a legmélyebb benyomást tette, egyúttal feltette a koronát a négyéves ámokfutásunk munkásságunk cselekedeteire.
Első év – a keret első része, megvillantjuk oroszlánkörmeinket (2000/01-es tanév)
2000 szeptemberében 9.B osztályként kezdtük koptatni az akkoriban még Rózsa Ferenc Gimnázium névre keresztelt sulink padjait. Még most is emlékszem a félszre, amivel először átléptem a tekintélyt parancsoló és neves intézmény küszöbét, hiszen három unokatesóm is itt végzett (mindhárom nagyon szerette a sulit). Sőt, annak idején Apát is ide vették fel, de aztán a család nehéz anyagi helyzete miatt szakmunkásképzőbe ment.
 |
| 12.B egy része a Rózsa-hét végén az aulában. Balról jobbra: Én, Totya, Dani (guggol), Szaddam, Tírbácz, Barát Tünde, Lali |
Szinte újszerű, modern épület, minden világos, tágas. Lubickoltunk a jó körülmények láttán.
Viszont 2000. augusztus 31-én (ekkor kellett bemenni, ma sem értem, miért) megdöbbenve fedeztük fel, hogy nem az előzetesen előre jelzett Medovarszki Jánosné (alias: Margitka) neve virít az osztálytermünkön, mint ofő, hanem valami Barát Tünde. Hát ő meg ki? Mi a frász történt itt?
Az okot azóta sem tudom, de tény, hogy a fiatal, tán akkoriban 31 éves Barát Tünde tanárnő lett az osztályfőnökünk. Megtudtuk, hogy történelmet fog tanítani. Félszeg volt, bátortalan, érezhetően bizonyítani akart. Emellett azért adta a szigorú tanárt is (és tényleg az volt, szigorú, követelt). De a mi osztályunkba 20 fiú járt és 10 lány, a fiúk közül 5-6 tipikus rosszcsont, avagy „bajkeverő”, ráadásul további 5-6 mindig csapódott hozzájuk, és ez együttesen már olyan tömeget alkotott, ami eldöntötte, hogy itt minden lesz, csak rend és nyugalom nem. A lányok vegyesen álltak hozzánk, 4-5-en kifejezetten támogatólag, ők nevettek a hülyeségeken, míg a többiek vagy semlegesek voltak, vagy időnként ki voltak akadva a sok rendzavaráson. De érdemi befolyásuk – már csak számarányuk miatt - a sok cirkuszra kevéssé volt.
Kb. második hete jártunk a suliba, amikor valamin összeszólalkoztam a szünet végén Totyával. Ki is osztottunk egymásnak 1-1 pofont (röhej, azóta meg kb. 24 éve jó barátok vagyunk), a hirig részeként levertünk pár dolgot a padokról, egy teásüveg teljes tartalma a padlóra ömlött, tiszta ragacs lett minden. Ez gyors közös munkára sarkallt minket, elrohantunk vödörért meg felmosóért, de elkéstünk. Mire visszaértünk, Barát Tünde már a teremben volt. Teljesen elképedve hallgatta, hogy összeverekedtünk, meg hogy mi történt. Cserébe azonnal kiszedett minket felelni. Arra emlékszem, hogy nem muzsikáltunk rosszul, pedig büntetőfelelés volt. :)
Ezt követően kezdődtek csak igazán a nagyobb problémák. Tünde osztálydiszkót engedélyezett, mi meg kapva kaptunk az alkalmon, és becsempésztünk némi itókát a terembe. Ráadásul osztályfőnökünk elkövette azt a hibát, hogy lement 15 percre telefonálni a buli közben. Ezen rövid időszak alatt az alábbiak történtek:
- Norbi összehányta a WC-ét;
- egy másik ember nem volt ennyire türelmes, ő a tanteremben rakta le a csomagot;
- TIR, Totya és én véletlenül kiszedtük a szomszéd tanterem ajtaját, mivel a többiek bezártak minket és annyira nyomtuk belűről az ajtót, hogy az kiszakadt a zsanérból. Akció közben egy helyen sikeresen levertük a vakolatot.
Ebből mondjuk csak az utolsó írható annak számlájára, hogy Tünde nem volt ott, a másik kettő amúgy is bekövetkezett volna. Még ma is előttem a kép, fogja az arcát: „Sanyi, miért kellett kiszednetek az ajtót? 15 percre mentem le, nem igaz, hogy ez idő alatt ennyi minden történt!”
Szerencsére ebből nem lett nagyobb ügy, mert egy festő haverunk egy napon belül kijavította a dolgokat, Az ügynek nem volt vége, Tünde közölte velünk, hogy amíg ő az ofő, több ilyen buli nem lesz. Tudomásul vettük.
Ezt követően jött a Mikulás-nap, amikor is Tünde kitalálta, hogy origamizni fogunk az osztályteremben. Vagyis ő ezt tényleg komolyan gondolta, mi már kevésbé. Hamar cselekedtünk: a dohányosok előszedték az öngyújtókat, és egymás után felgyújtottuk az előkészített papírgalacsinokat, majd ezeket összekotortuk, és rádobáltuk Dugó padjára, ahol a máglyává összeállt rakás jó félméteres lánggal kezdett égni. Amikor Tünde ezt meglátta, kétségbeesetten lefújta a máglyát a padról, amely ráesett Tirbácz kabátjára, ahonnan gyors lesöpörtük, eltapostuk, közben persze volt nagy röhögés. Tünde teljesen döbbenten állt, láthatóan sokkolták az események. Ebben a pillanatban Gyuri felkiáltott, hogy „Sugárhajtású repülőgép!”, majd jobbról elindított egy hatalmas papírrepülőt, amelynek a hátulja be volt gyújtva, óriási lángcsóvát húzva száguldott át a termen. (Ez volt a sugárhajtómű.) Tündének ekkor lett elege belőlünk. Leroskadt a székre, könnyezett, mi pedig döbbenten néztük, hirtelen nagy csend állt be. Mondta, hogy nem vagyunk méltóak erre és menjen mindenki haza. Így is tettünk. Búcsúzóul még bedobáltuk a Féregtől vett petárdákat a suli hátuljánál lévő egykori honvédségi bunkerekbe, amik óriásit szóltak. Kivételesen itt nem buktunk le, bár futólépésben távoztunk, hogy ne kapjanak el minket. Megjegyzem, azon kívül, hogy le lettünk tiltva a sulidiszkóról, petárdáról, gyújtogatásról, semmi egyéb következménye nem lett a dolgoknak, sikerült „falon belül” tartani az eseményeket.
Novemberben osztályunk fiútagjainak még volt egy tömeges megjelenése a Közgénél, amikor is
elterjedt a hír, hogy a Közgé iskolabulijában RFG-seket akarnak verni. Erre iskolaszinten csapatok szerveződtek és irány a Közgé. Mi is szép létszámban képviseltük magunkat, osztályunkból kb. 10 fővel, bunyó nem volt, ellenben a közönség jelentős része emiatt RFG-s volt. Cigizés a tornateremben (ott volt a sulidiszkó) , illetve egy meleg srác fel akarta szedni Janit, ezen még hónapokig röhögtünk.
Ezt követően a gólyabál következett, itt minden elsős osztálynak elő kellett adnia egy színdarabot. Elkezdtünk készülni erre, vagyis a készülni szó erős túlzás. Nagy ívből tettünk rá, csak páran vették komolyan, főleg a lányok. A próbák esetlegesek voltak, a szövegeket nem tanultuk meg, begyakorolva, elpróbálva semmi nem volt. Meg is lett az eredménye: cégéres égést produkáltunk. Kb. 4-500 néző előtt a színpadon, lámpalázasan szinte minden bakit elkövettünk. Az alábbiakban ízelítőül leírom, ami eszembe jut:
Atesz elfelejtette, hogy mi jön a fekvőtámaszok után, ezért a tervezett 10 helyett 30-40-nél állított le minket (ő volt a vezénylő). Addigra teljesen elkészültünk az erőnkkel, tanácstalanul bámultuk egymást, a közönség hangos röhögése közepette;
egész szövegrészletek maradtak ki, mi sem értettük, hogy mi történik, de a nézőközönség még úgy se;
a sérültért egy mentőautó (egy talicska két beteghordóval jött volna). A talicska nem fért be az ajtón, vagy fél perc szerencsétlenkedés után sikerült Totyának és Lalinak átcibálnia az ajtón. A beteget (Béres Tomi) Tirbáczcal nekünk ketten együtt kellett volna beraknunk a talicskába, ahol majd a két „mentős” újjáéleszti őt egy vasaló segítségével, ami a defibrillátor. Mivel Tirbáczcal annyira röhögtünk a talicskán, hogy elfelejtettük, hogy nekünk kellene berakni a beteget, ezért két mentős vágta be őt jókora késéssel, rá a vasalóra… A „beteg” ettől nagyon elkezdett ordítani, újjáélesztésről így nem is lehetett szó, hiszen a vasaló a páciens alatt feküdt. Amúgy is mindenki elfelejtette, mit kéne csinálni, a két mentős is lámpalázas lett, 1-2 mondat után pánikszerűen bemenekültek a függöny mögé, mi pedig elfordulva röhögtünk, megtörve a kínos csendet, szóval eléggé nevetséges lett a jelenet.
Ezt a szerencsétlenkedést Tünde alig bírta végignézni, de mi nagyon jókat röhögtünk. Lett is „eredménye”, utolsók lettünk holtversenyben az „E” osztállyal. Ofőnk nagyon a szívére vette, közölte, hogy komolytalanok vagyunk és gyerekesek, és osztálykirándulás sem lesz így. Az év hátralévő részén minden egyéb tervéről lemondott velünk kapcsolatban, de végül kirándulni mégis elvitt minket. Mondjuk abban sem volt köszönet. Debrecenben a vidámparkban leamortizáltunk vagy 3-4 dodzsemet úgy, hogy mindegyikbe 2-3 ember ült bele és frontálisan összeütköztünk velük, amíg ki nem tiltottak onnan. Utána átmentünk rongálni a Loki-stadiont, törtük a székeket, ha már Előrések vagyunk.
 |
| Elsős osztálykirándulás Debrecenben |
Osztályfőnökünk minderre annyit mondott, amikor hazaértünk, hogy szerencsére vége van ennek az évnek. :D A lányok egy jó része sem volt elájulva tőlünk, ők tanulni jöttek volna, nem hallgatni ezt a sok komédiát. Így zártuk az első évünket az RFG-ben.
Második év, átmenetileg visszább veszünk (2001/02-es tanév)
A második évben Tündét elvesztettük, ugyanis teherbe esett, így megkaptuk Medovarszkinét ofőnek, akinek eredetileg is szántak minket. Ebben az évben is történt több rendzavarás, amik közül emlékezetes volt a rajzórás több cirkusz (igazgatóiba lettünk rendelve, mivel nem rajzoltunk, helyette rádiót hallgattunk, amit mindig Dani kezelt), illetve Medóné - nem tudva az előző évi botrányról - ismételten osztálydiszkót engedélyezett. Napokkal voltunk 2001. szeptember 11-i támadások után, Oszama bin Laden a szemünkben egy hős, az USA meg az ármányos Nyugat, akit meg kell leckéztetni. Némi cherry és vodka megivása után megjött a bátorságunk, majd az ablakot kinyitva ordítottunk bele az estébe, hogy: „Bin Laden, bin Laden!” Pechünk volt, a diri épp ott és akkor sétáltatta a kutyáját, feljött, felelősségre vont minket és Medónét is. Az a vicc, hogy a tanárnő konkrétan nem is tudta, mi mit művelünk, mert pár emberrel elvonult nézni a Legyen Ön is milliomos!-t, és felhangosították a tévét, hogy hallják azt a zenétől. De meglett ennek is az eredménye, megint le lettünk tiltva egy évig mindenfajta buliról.
.jpg) |
| Osztálykirándulás előtt elég meleg lehetett, ha ilyen lenge az öltözet. Háttérben a kémiai előadó. Balról jobbra: Nelli, Nóri, Letti, Atesz. |
Az osztálykirándulás emlékezetesre sikerült Bükkszentkereszten. Eltévedés, különböző szimbólumok faágakból való kirakása, piálás, de nagyobb zökkenők nélkül lezajlott, legalábbis a tanárnő és tanár úr ebből sok mindent nem érzékeltek. Előtte igazgatói fenyítésben volt részünk, a diri a fiúkat összehívta, miszerint „Ha részeg emberről szerzek tudomást, azt hazaküldöm az első vonattal!” Valaki hátulról bemondta, hogy Bükkszentkereszten nincs vasútállomás… Az igazgató meghallotta, kereste a tettest, de mi többiek nem hallottunk semmit, így az nem lett meg. :D
Közvetlenül a nyári szünet előtt osztályunk több tagja összetűzésbe keveredett K.István akkori töritanárral és későbbi igazgatóval, aki nehezményezte, hogy miért nézzük a szomszédos osztályteremben a tévén a foci vb-t a szünetben. Arafat nyegle válasza: „Amikor bejöttünk, már be volt kapcsolva a tévé”. Igen, előtte ott magyaróra volt, mekkora lehetett ennek a valószínűsége… :D
Mi hangosan felröhögtünk ezen, K. István erre úgy felkapta a vizet, hogy 20 centiméterről ordított bele Arafat képébe („Te hülyének nézel engem?!”) Hanyatt-homlok menekültünk ki a teremből, otthagyva őket, de majd megfulladtunk a nevetéstől. Innentől kezdve K. Istvánnál „B, mint bunkók” néven futottunk. Közölte velünk azt is, hogy ha ő lenne az igazgató, akkor szétrobbantaná az osztályunkat. Nem nagyon zavart minket. Így mentünk el nyári szünetre.
Harmadikban felpörgünk, csúcsra ér a rendbontás (2002/03-as tanév)
Szeptember végéig a dolgok a normális mederben folytak, amikor is Medovarszkinénak egymást követő 2 héten belül elhunyt az édesanyja és édesapja is.A csapások alatt megtört és az év hátralévő részében már be sem jött. Osztályfőnökként megkaptuk Jenei Évát, aki kb. 10-12 évvel volt idősebb nálunk. Ő a törit tartotta, ellenben a magyar és az angolórák helyettesítését meg kellett volna oldania az iskolavezetésnek, ami nem igazán sikerült. Sokszor össze lettünk vonva, a helyettesítő tanárok nem ismertek minket, csak a második félévre kezdett rendeződni a helyzet.
 |
| Zajlik a kémiaóra. Pándy Margó tanárnő ekkoriban már minden kísérletet kétszeres anyagmennyiséggel csinált és alapból is sokkal több kísérleteztünk, mint más osztályok. Ugyanis észrevette, hogy ilyenkor nagyon figyelünk és csendben vagyunk. Megengedte azt is, hogy ilyenkor előre mehettünk. Tán ilyen egy jó pedagógus, aki tud hatni a gyerekekre? |
Magyartanárnak megkaptuk Gellért Ildikót, őt megszerettük, mert nem kivételezett, szigorú volt, ellenben emberséges. Ekkor már látszott, hogy nagyon nagy késésben vagyunk magyarból, az irodalomórákon vágtató tempóval haladtunk, hogy behozzuk az első két és fél év nagy csúszását. Ennek az érettségin még lesz jelentősége, de már itt az idő mélyében pihentek azon folyamatok, amelyek első óta zajlottak magyar nyelv és irodalom kapcsán. Az is egyre markánsabban látszódott, hogy osztályunk oszlopos tagjai az iskola atlétika-csapatának, ekkoriban már mi adtuk a suli fiú versenyzőinek kb. felét, amelyet a sok tesi tagozatos általános iskolából érkező (2-es suli és József) sportolónak volt köszönhető.
Hozzáteszem Orosi Pál tesitanárunk megkérdőjelezhetetlen tekintély volt előttünk, nagyon jól kijöttünk egymással. Ebből az évből említést érdemel két verekedés, vagy annak kinéző esemény, melyekben osztályunk tagjai tömegesen képviseltették magukat (mindkettő a New York Cafénál zajlott; ma: Stones Pizzéria). Ezek következmények nélkül maradtak. Ekkoriban már nagy számban jártunk Előre-meccsekre, természetesen bent állva a táborban, az első sorokban, ha füstöt kell dobálni, (huhogni) gyalázni a vendégszurkolókat.
 |
| Esős tesióra. A kilenc ember közül öt rendszeresen indul atlétikaversenyeken, ez a jellemző arány az egész osztályra vetítve. |
Ebből az évből említést érdemel két verekedés, vagy annak kinéző esemény, melyekben osztályunk tagjai tömegesen képviseltették magukat (mindkettő a New York Cafénál zajlott; ma: Stones Pizzéria). Ezek következmények nélkül maradtak. Ekkoriban már nagy számban jártunk Előre-meccsekre, természetesen bent állva a táborban, az első sorokban, ha füstöt kell dobálni, (huhogni) gyalázni a vendégszurkolókat.
 |
| Hajráááá, Lilák! Érdemes a hátteret nézni: Tele Előrés poszterekkel a fal, holott elvileg tilos volt a falra ragasztani. A tábla keretére az én tavalyi ellenőrzöm volt felragasztva, piros kerettel Szabó Zsófia tanárnő beírása, hogy szüleim biztosítsanak nekem új matekfüzetet. Ugyanis a füzet betelt, én meg lusta voltam újat venni és már az előlapra, hátlapra, mindenhová írtam. A fénykép elkészülte után pár hónappal később a Tanárnő észrevette az ellenőrzőt, dühösen letépte, engem pedig szaktanárival „jutalmazott”. |
Mai szemmel szinte felfoghatatlan tömegek hömpölyögtek a Kórház utcai stadion felé, a nagyobb meccseken (Újpest, Loki, Kispest) 6000 felett volt a nézőszám, a Fradi ellen stabilan 10.000 felett.
 |
| Osztályunk tagjai az Előre-Fradi meccsen, bent a táborban a Kórház utcai stadionban. Balról jobbra: Totya, Gyuri, Én, Lali, Tírbácz. Emlékszem, annyit huhogtunk a fradista Sowumminak, hogy másnapra mindenki berekedt.:D |
Az év csúcspontja, a 2003. januári nagy havazás emlékezetes hete volt (a „Nagyhét"), erről külön cikket is írtam. A sítáborban is kavartuk rendesen a dolgokat, erről itt írtam részletesebben.
Pörgött az élet, márciusban újabb botrány borzolta a kedélyeket, még a nagy havazás idején rengeteg papírrepülőt dobáltunk ki az ablakon az igazgatói iroda alá, mindegyiken felségjelzés: Tírbácz zseniális ötlete volt, hogy jelöljük meg felségjelzéssel a gépeket, hiszen az épp induló 2003-as iraki háborúban is a szövetséges légierők a legnagyobb veszteséget a baráti tűz miatt szenvedték el. Vagyis az azonosítás létfontosságú!
Felkerültek tehát a második világháborús tengelyhatalmi jelzések a gépekre, 4-5 ember készítette őket automatizálva, Tirbácz mutatta, hogy kell hajtogatni, ő volt a legjobb papírrepülő készítő az osztályban. A Magyar Királyi Légierő, a Luftwaffe, és Olasz Királyi Légierő és Finn Légierő jelzései kerültek fel a gépekre nagy röhögések közepette. Szóval ezeket dobáltuk ki és landoltak a havon és ott is voltak hetekig, senkitől nem háborítva.
Majd egyszer csak március 14-én váratlanul egyik napról a másikra elolvadt a hó és hirtelen elképesztő módon látszódtak a gépek. A csajok gyorsan felszedték őket, de már nem tudtuk elkerülni a bajt: előbb Uné Ibolya igazgatóhelyettes mondta el a szentenciát emiatt, emelt hangon vonva minket felelősségre, majd az igazgató is szemrehányást tett. Illetve a diri még idegesebb volt, hogy miért püföljük állandóan a radiátort, ami nagyon lehallatszik hozzá is (alattunk volt az irodája.) Természetesen azután is mindig püföltük, már csak azért is.
Pár hét múlva tűzriadó volt bioszórán. Gyuri épp szamárpadba volt ültetve valami rendbontás okán, ő hallotta a meg legelőbb a szaggatott jelzést. Teljes hangerővel ordít: „Bennégünk!” majd kirúgta az ajtót (az kiszakadt a tokból), mi meg özönlünk lefelé ordítva, hogy „Hajrá, Lilák!”; „Minden lokista szarházi!”; „Lila az Isten, zöld a majom, kapb be a f.szom te fradista majom!” A második emeletről indulunk, vágtatva rohanunk lefelé, mi érünk le leghamarább, két osztálytársunk lefelé haladva letépi a falról a porral oltót, hogy „jönnek eloltani a tüzet". A földszinten áll a diri és a tűzoltóparancsnok, nézik a kiürítési szintidőt. Az igazgató ránk mordul: „Mi ez, állatkerti tűzriadó? Miért ordítotok így?” A többiek, akik hátul jönnek, a fal takarása miatt nem látják őket, ordítanak továbbra is. Kovács János igazgató csak néz ezen, ellenben a tűzoltóparancsnok szívből jövően felnevet, pláne amikor meglátja a porral oltót. Gyorsan felsorakozunk a tűzriadón, próbálunk minél hamarább eltűnni, érezzük, ebből még baj lesz.
 |
| A Superbike című magazin lenge öltözetű hölgyeposzterei. Teljesen kiderokáltuk vele az osztálytermet. Ez a példány az ajtó mellett balra volt található. |
Következő órán feljön a diri, elképed az osztálytantermünk láttán. Tele van ragasztva a fal Előre-tablókkal, zászlóval, illetve áthúzott Fradi és Loki címerek. Főleg az áthúzott címerekre lesz mérges, sportszerűtlennek nevezve azt. Szemrehányást tesz a lenge öltözetű, Stihl fűrészt tartó, illetve motorok előtt pózoló hölgyek felragasztása is ellen. Végezetül igazgatóit helyez kilátásba azok ellen, akik „belepisilnek a félliteres kóláspoharakba, majd felrakják a neontartó rúdra, hogy szegény takarítószemélyzet nyakába ömöljön”. Természetesen nem kíváncsi arra, hogy ennek mi volt az előzménye. Utasítást ad a plakátok leszedésére, amit azért sem hajtunk végre. (Majd a ballagási meneten veszi ezt észre és leszedeti a személyzettel, mi meg újabb alapos fejmosást kapunk ezért.)
Ezek után végletesen megromlik osztályunkban a fiú-lány viszony. Az addig sem felhőtlen hangulat hidegháborússá válik, és elhangzanak olyan mondatok, hogy „Ilyen tróger bandával nem vagyok hajlandó osztálykirándulásra menni!" Mi sem vagyunk adósok, az a szó, hogy osztályközösség, na az nemigen van. Jenei Éva ofőnk rendkívüli osztályfőnökit hív össze, a célcsoport az a 12 ember, aki körül rendszeresen történik valami. Éva célja, hogy a normalitás irányába tereljen minket, de mi meg kikelünk magunkból, mi is soroljuk a sérelmeinket. Látja, hogy itt erővel semmire se megy, még hevesebb az ellenállásunk. Megígérteti velünk, hogy ha „aránylag" normálisak leszünk év végéig, akkor elmegyünk valami döfi helyre osztálykirándulni.
Mindkét fél betartja az ígéretét. Habár a fiú-lány viszony nem sokat javul, de az osztálykirándulás szuper lesz, Visegrádra megyünk, a valaha volt legjobb, és talán az utolsó igazi osztálykirándulás életemben. Van minden, ami kell. Becsempészett petárdák, ivászatok, csotrogány Ikarusban való szemetelés (időnként betolása), Kinder csoki zabálás, falusi fradisták megpofozása Visegrádon, végig zeng a „Hajrá, Lilák!”, illetve akkor van a csúcson a „Béla!" csatakiáltás is. Egyébként a kirándulás rendben lemegy (sajna alig van róla kép), bár mint utólag, 15 évvel később megtudtuk, valaki felnyomott minket a dirinél. A valóságot eltúlozva olyat állítottak, hogy alkoholmámorban fetrengtünk, meg különféle szerek voltak a kiránduláson.
Marhaság!
 |
| Sajnos a képet cenzúráznom kellett. Úton vagyunk Visegrádra, az Ikarus hátuljában ugyanazok az emberek produkálják magukat, akik általában szokták. Pár hiányzó azért akad. :D A dátum rossz, valójában 2003 júniusában történt mindez. Balról jobbra: Arafat, Tírbácz, Lali, Zaza, Én, Gyuri, Totya. |
Negyedikesek vagyunk, jön a Rózsa-hét, magára talál osztályunk (2003/04-es tanév)
Második héten már kétszer van jelenésünk az igazgatóiban: első alkalommal rajzórán Bné T. Fruzsina kukoricát akar velünk rajzoltatni, hiába mondjuk neki, hogy mi már két éve nem rajzolunk. Nem érdekli. Cserébe mi lefosztjuk az összes kukoricacsutkát, majd vezényszóra megszórjuk az első padban ülőket több száz, akár ezer kukoricaszemmel, végül zárásként hozzájuk vágjuk a csutkákat is. Ők ezen felbőszülve ugyanezt teszik, óriási dobálás kezdődik. A tanárnő felcsattan: „Ez nem osztály, hanem egy istenverte tébolyda!"
 |
| Ez az akciónk se nyerte el az iskolavezetés tetszését. A 7-es helyijáratú buszról W. Peti megfújta a táblát és kiraktuk az ellenőrzöm helyére annak letépése után. Medovarszkiné kérdezte, hogy honnan a tábla, mondtuk, hogy mi csináltattuk, hogy oda kell állnia a hetesnek. Uné Ibolya igh mindezt nem hitte el, leszedte, alapos fejmosást kaptunk ezért is. A képen Jani röhögve áll a tábla előtt. |
Újabb balhé, mivel beteg Pocsai Zoltán tanár úr (+2023), elkezdünk focizni az osztályteremben fizikaóra helyett, a zajra, dübögésre feljön Uné Ibolya igh, nagy kiabálás, osztályfőnökivel fenyeget meg minket, engem meg igazgatóival, mert én vagyok a hetes és én is fociztam, meg az ellenőrzöm sincs ott. Ezután lemegyünk tőle bocsánatot kérni, és elfogadja.
Meg kell mondjam, Uné Ibolya néni egy nagyon szigorú, de alapvetően korrekt ember volt. Amire a szavát adta, azt mindig betartotta, és nem volt haragtartó sem, pedig mi teszteltük rendesen. Az is igaz, hogy a diri vele végeztette el a hálátlan munkát, hogy ütközzön például velünk, ezt már akkor is láttuk. Mégis tudtuk tisztelni (és egyszerre féltük is), mert tudtuk, hogy Ibolya néni egyenes ember és jellemes. Ezt már akkor, 18 évesen is értékeltem, ma meg már, 20 év távlatából még sokkal inkább!
És nagyjából ekkoriban történik az, hogy valami megváltozik Barát Tündében. Összehív bennünket, és a szokásos aggódó: „Mit csináltatok már megint"? kérdés után megkérdezi, hogy kivel értjük jól meg magunkat a tanárok közül. Felsoroljuk. Kérdezi ennek okát, elmondjuk. Kivel vagytok a legőszintébbek?
Egyenes választ adunk ezekre is: Papné Süle Judittal, Molnár Lacival, Szabó Zsófiával és Orosi Pállal. Magyarázatot kér, elmondjuk az okát. Vagyis mert ők tényleg kíváncsiak rátok és bíztok bennük, és ők is bennetek. Ezután újabb kérdések következnek: kik az irányítók, a hangadók az osztályban, kire hallgatnak a többiek, kik képesek szervezkedni. Megválaszoljuk. Gondolkodik, majd bólint. Személyesen tesz felelőssé minket a Rózsa-hét sikeréért. Közli, hogy nem akarja még egyszer azt a szerencsétlenkedést látni, amit elsőben műveltünk a gólyabálon.
Ezt követően utasítást ad, hogy kezdjük meg a szervezést, számíthatunk rá. Osztályfőnöki órán óriási ötletbörze következik, hogy mi legyen a nevünk és a téma. A verziók az alábbiak:
- Tirbácz-párt: nem túl bonyolult, Turbó neve alapján Dani ezt ordítaná a mikrofonba. Első ötlet csak, hamar elvetjük, mert semmit se lehetne belőle kihozni az instant röhögésen kívül.
- Men in black párt: Nem emlékszem honnan jött ez a hülyeség, de utólag jó, hogy nem lettünk ezek. Semmi tartalom, se értelem, és mint később kiderült, az „E”-sek ezen a néven indultak és utolsók is lettek. :D
- Negyedik Birodalom: Tünde belesápad a névbe, idegesen mondja, hogy ebből oltári botrány lesz, biztos azonnali kizárást fog jelenteni. Hiába bizonygatjuk, hogy meg tudjuk magyarázni, negyedikesek vagyunk és „B”-sek, de nem enged belőle. Életlében talán egyszer és utoljára látjuk kiabálni ekkor, annyira ideges. Kénytelen kelletlen elvetjük a nevet.
- „B”-közép: Előre-szurkolók vagyunk, hát akkor legyünk is azok! Lila füstbombák, az Előre éltetése, cirkuszolás. Nekünk tetszik, a lányok kérdezik, nekik ebben mi lesz a szerepük. - Öhm, izé, pompomlányok lesztek. Felháborodnak: szó sem lehet róla!
Tanácstalanok vagyunk, tesióra következik. A fiúöltözőben percek alatt megszületik az új név: Bitang Banditák. Rövidítése BB, szuper, kifejezi osztályunkat, pár perc alatt egymás szavába vágva kiabáljuk az ötleteket.
Elmondjuk a csajoknak, nekik is tetszik a név és a koncepcióalkotásba is beszállnak. Villámsebesen történik az alapok lefektetése. Eszti és Gyuri egy délután leülnek és az aulában felskiccelik a történetet, amelyhez apróbb hozzátoldások lesznek csak, a mag stimmel. A sztori jó, kellően pörgős, igazi banditás,igazából én ma sem tudnék ilyet összerakni. :D Tündének lelkendezve elmondjuk. Nagyon örül neki, csodálkozva mondja, hogy „Micsoda, a fiúk és a lányok egyetértenek itt valamiben? Ez még új nekem!”
A lelkesedés mindenkire átragad, emelt összegű osztálypénz szedésébe kezdünk, megkezdjük az első rajzok legyártását, elkezdünk házalni szponzorok után, meglepő a siker, sokan adnak bele. Fontos döntések születnek napok alatt:
Tánctanárt bízunk meg, hogy megtervezze a koreográfiát, a táncot és minden szükségest
Profi jelmezeket fogunk bérelni a Jókai Színháztól;
Elmegyünk külön egy mini osztálykirándulásra Szabadkígyósra egy hétvégére, ahol teljesen
begyakorlunk mindent, pontosítjuk a részleteket és saját magunk fogunk rajzolni és legyártani
mindent;
Az összegyűjtött 250.000,-Ft-os büdzsénk (amely a legnagyobb volt a versengő osztályok között)
szinte teljesen a kampányra fordítjuk, ételre, italra, amellyel az alsósokat akarjuk megnyerni.
Nem költünk semmire, mindent mi csinálunk.Rajzolunk, másolunk, a bevonuláskor a mi 16 éves
Wartburgunk a felvezetőkocsi, a videótés a zenét a 11 éves Sony videómagnóval vágjuk meg a
nappaliban hasalva, minden saját termés. Úgy gondolkodunk, hogy nem a videó minősége, vagy
a felvonuló autók fognak dönteni, hiszen az szinte mindenkinél jó lesz. Nálunk lehet picit
gyengébb, tökéletlenebb, hiszen ilyenek vagyunk.
Szabadkígyóson két napon keresztül rengeteget dolgozunk, kezd összeállni a dolog. Elkészülnek az
egyenpólók, legnagyobb meglepésünkre sok népszerű tanár hordja őket, még az iskolavezetés is két
napig, pedig nem vagyunk a kedvenceik. :D
 |
| Sablon alapján készülnek a plakátok (kézzel) Szabadkígyóson, a kastélyparkban |
 |
| Nagy erőkkel folyik a munka. A képen Gyuri, Nóri, Tírbácz, Arafat, Angi és Barát Tünde |
 |
| Bevetésen a Wartburg. A munka szünetében hamar beröffentettük a 16 éves NDK-ás csodát, mindig egyből bepattantak a többiek és indultak a kaparások, farolások, ökörködések. Itt épp farolunk a kastély parkjában nagy sebességgel. A figyelmesebbek észrevehetik, hogy a napfénytető el van húzva (a Határőrség kocsija volt, ezért volt rajta ez.) |
 |
| Egy nem úgy sikerült pillanat. A Wartburggal ki kellett volna törnünk a bokorból és úgy elrabolni Nellit. Véletlenül beálltunk egy mély vakondtúrásba, ezért a kerekek csak pörögtek, a motor üvöltött és nem tudtunk elindulni, tolták a kocsit a többiek. Ezt a pillanatot kapta el a kamera, a Wartburggal már vagy fél perce ott kellett volna lennünk, a kocsi sehol, ellenben bömböl a motor, erre néz hátra Peti és Nelli értetlenül, hogy mi történik. |
A szabadkígyósi Wenkcheim-kastély ekkoriban még mezőgazdasági iskolaként funkcionált, nem a ma ismert gondozott képét mutatta. Meglehetősen lelakott volt, a park sem volt túl gondozott. Össze-vissza faroltunk a természetvédelmi területen, üvöltött a kétütemű motor, dőlt a füst, Tünde fogta a fejét, mondogatta, hogy ebből még nagy baj lesz. Nem lett.
Fura fintora az életnek, hogy 13 évvel később, a Nemzeti Kastélyprogram keretében meg 2017-ben résztvevője voltam annak a bizottságnak, amelyik átvette az önkormányzattól a kastélyt és állami kezelésbe vette, majd egy 4 milliárdos fejlesztést hajtottunk rajta végre, amelyik egészen 2020-ig elhúzódott. Amikor ezt meséltem röhögve, sokan nem hitték el ezt nekem, hogy mit műveltünk ott régebben, főleg nem Sz. Anita. Figyelem, N. Levi, K. Zoli, V. Ádám, öveket bekapcsolni, élvezzétek. :D
Újabb videó, jön a werkfilm!
Óriási elánnal kezdjük meg a kampányt. Október van, és emlékszem, rendkívüli hideg jön, reggeli fagyok
vannak. Ingyen teát osztunk a bejáratnál, kétféle van, rumos és sima. Totyával mi ketten termoszból
töltjük, de a sok rum megivása a fejünkbe száll, egyre többször locsoljuk félre, leforrázva a kérőket.
Hatalmas röhögések, főleg az alsós fiúknak tetszik nagyon a rumos változat.
Tekintettel arra, hogy három éves eddigi „munkásságunk” és főleg a fél évvel korábbi hógolyózás okán
tudjuk, hogy nem vagyunk túl népszerűek, ezért elhatározzuk, hogy az elsősökre összpontosítunk, ők
még nem ismernek minket…
Rengeteg plakátot ragasztunk ki, de bőszen tépkedjük is az ellenfelét is, főleg az „A”-sokat tekintjük
kemény ellenfélnek. Persze ők sem maradnak adósaink, a „B” épületben szinte nem marad plakátjuk,
cserébe nekünk az „A” épületben nem marad. De hát ez ilyen.
 |
| Egy értelmes plakátunk. :D |
Az újságunk 16 oldalas, a legnagyobb, bemegyünk a 9.A-ba, emlékszem, 28 darabot adunk el egy kb. 32
fős osztályban, ami egészen elképesztő. Húsz forint az újság ára. Ebben nem a tanárok aranyköpései
vannak, hanem döntően a mieink, amelyeket Dia elsős korunk óta szorgalmasan jegyzetelt. Nagy
energiákat mozgósítunk az elsős osztályokra, érezhetően az ő körükben mi vagyunk a legnépszerűbbek.
 |
| Így telt az egész hét. Csattogtattuk a pisztolyokat, egyenpóló, vagy bitangruha mindenkin, ment a röhögés, a cirkuszolás. A videóból kivágat, Norbi (középen) mutatja nevetve a zöldmarkolatú pisztolyát, amely mindenki kedvence volt. Balra Turbó, jobbra Totya |
Lánytöbbségű a gimi, nyilván szerencsénk van, hogy nálunk fiútöbbség van. Mindenhová nagy
létszámmal megyünk, hangoskodva, műanyag pisztolyokkal lövöldözve. Mindent bedobunk,
Pándy Margó tanárnő külön ötletekkel segít minket:
Felsorakozunk az ebédlő előtt és egész osztályoknak visszük ki az ebédet;
Összebeszélünk több tanárunkkal, hogy dolgozatot íratnak, mi óra közben berontunk és
teátrálisan széttépjük a dolgozatokat;
Ingyen túrós derelyét és teát csinálunk és osztunk.
Akadnak bőven gikszerek is:
Elrontjuk a nyilvántartást, és V. Judit földrajzórája helyett sikerült berontanunk Pocsainé (+2023)
fizikaórájára. Annyira zavarban vagyunk, hogy meg sem merünk szólalni, mert mikor
visszafordulnánk, Gyuri belök mindenkit hátulról, elképesztő a zavarodottság, összelocsoljuk
idegességünkben a tanári asztalt teával, majd menekülésszerűen távozunk;
Szné T. Anita bioszórán megbeszélt dolgozatot írat egy másodikos osztállyal, elnézzük a
dátumot, elfelejtünk bemenni széttépni a dolgozatokat, felháborodva mondja nekünk a Tanárnő
másnap, hogy nagyon csúnyán néztek rá a diákok emiatt (Rózsa-hét alatt az íratlan szabály
szerint nincs dolgozatírás);
Szórakozik az elektromos hálózat a hangfalainkkal, amivel a büfét csináljuk a központi aulában
(két ősrégi nagy Videoton). Az egyik gondnok két sörért cserébe megmutatja, hol lehet
lecsapni a biztosítékot, hogy a másik három osztálynak elmenjen az első emeleten az áram,
és csak a földszinten maradjon, ahol mi is állomásozunk. Természetesen Mászóval megcsináljuk,
utána sajnálkozunk azon, hogy az „A”, „C” és „D” osztálynak elment az áram. => Most már 20
év távlatából bevallhatom, mi ketten csináltuk. Bocs, fiúk és lányok! :D
Kipróbáljuk a hangfalak maximum hangerejét, erre a többi osztály is felcsavarja a sajátját. Nem
halljuk a becsengetést, se a hangosbemondást, ezért rendkívüli hangosbemondás lesz 10 perccel
a becsengetés után, kizárással fenyegetve meg minket, és négyen igazolatlant kapunk.
Maximumon pörgünk, nagyon élvezzük minden percét a dolognak, együtt dolgozik az egész osztály,
mindenki nagyon lelkes. Letti egy reggel alatt süt le vagy 150 derelyét az aulában egy ősrégi olajsütőben,
tocsog minden az olajban, de csak röhög mindenki. Tündének rettenetesen tetszik a teljesítményünk,
egymás szavába vágva mondják Pándy Margóval, hogy le ne álljunk, nyomjuk tovább, nagyon jól
állunk! Végigtoljuk a hetet, mi vagyunk ott a legtöbb helyen, a leghangosabbak, legbalhésabbak, sok
elsős osztályban tépkedjük az ellenfél plakátjait meg szidjuk az „A”-sokat, magyarázva, hogy a
jelöltjük „Nem is igazi Rózsás, csak az Evangélikusból importált alibi, egy senki. Nézzétek meg, most
is, mint valami nyomorékot, tolókocsiban kell tolni! Méghogy Don Marco, egy fenét! Don f********!”
Gurgulázó röhögés minden alkalommal a reakció. Az igazság az volt, hogy pár nappal
azelőtt a jelöltjük térde megsérült, mert a Babylonban tánc közben V. Renit pörgette. Nekünk ez
eszméletlenül kapóra jött és nem féltünk kihasználni.
 |
| Egy újabb nagyon jellemző kép. Tirbácz az előbemondó, sikerült egy koszos, gyűrt cetlire felírnunk a szöveget. Az a vicces, semmi ilyen nem fogott a népszerűségünkön, maximum csak nagy röhögést indukált, hitelesebbé tett minket. |
A színpadi táncunk nagyon jól sikerül, a sok gyakorlásnak megjön az eredménye. Jók a jelmezek, jó a
koreográfia, tudja mindenki mi a dolga, olajozottan dolgozik a gépezet, látványos az akció. Nagyot csap
a jelöltünk, W. Peti beaktánca, Gyuri, Norbi és Robi sztriptíztánca a Culture Beat – Mr. Vain zenéjére.
 |
| Sztriptíz a Mr. Vain zenéjére. Szinte teljes sötétben volt a műsor, amikor vakuzva fotózott valaki, akkor lelassítottam a filmet 10%-os sebességre és úgy nyomtam egy print screen-t. Vagy 30 perc volt megtalálni a megfelelő képkockát. :D Gyuri, Robi, Norbi a táncolók. Óriási dübörgő taps volt, a zene is stimmelt, akkoriban teljesen új volt. |
A videónk jó, nem túl hosszú, kacagva nevet mindenki a katonai zöld Wartburgon, a kipörgő kerekekkel
való induláson, a le nem csapódó csomagtartón (tökéletlen videó volt, de így is akartuk).
 |
| Bitangok közös záró tánca |
 |
| Látszik a szinte őrjöngő öröm mindenkin, amikor megköszönjük a biztatást. A tánc jól ment, nincs üresjárat, összeszokottan ment minden, mindenki tudta a lépéseket. |
És akkor íme a teljes műsorunk videója, 16 perc, akit tényleg érdekel, nézze. :) A mai napig azt gondolom, hogy minőségi produkció, jól eltalált, jól begyakorolt, helyén van minden eleme. A végén teljesen hallatszik a dörgő taps, ez bizony nem csak udvariassági tetszésnyilvánítás volt. Szóval videó alább.
A teljes műsor
A Rózsa-hét utolsó napján, a bevonulás napján nagyon hideg van, fagy. A Szupercsapat (A-Team)
zenéjére kellene bevonulnunk, de nem indul a Wartburg (DDR-es csoda), mert román benzint
tankoltunk bele (akkoriban vagy 80-100 forinttal olcsóbb volt odaát, fél Békéscsaba átjárt tankolni).
Mire beindul, a csutkáig kihúzott szivató miatt nem halljuk a zenét, nem indulunk. Mire észbe kapunk,
beállnak elénk az „A”-sok, nem tudunk kikanyarodni, mert ugyebár ebben a régi masinában még nem
volt szervókormány. Feltűnően durva sértegetések hangzanak el az „A”-sok felé („Nekimegyünk a
szarotoknak a Waresszal, ha nem tisztultok innét!”), mire elállnak. Elindulunk a kocsival, mindenhol
lógnak az emberek az autóból, vagy 10-en vagyunk benne, egymás hegyén-hátán. Több embernek ki
kell szállnia, mert leér a kipufogódob a terheléstől.
Én vezetek, felváltok kettesbe, de rángat a kocsi a hideg motor miatt, majdnem lefullad. Erre gázt adok,
két ember majdnem kiesik, ordítanak, hogy „Lassabban!”
Én: „Nem lehet, akkor lefulladunk!”
Valaki: „Mi a szar ez, miért ilyen ez?”
Én: „Mert ez kétütemű motor, te seggfej, ennek ez a tulajdonsága!”
Vagy 20-30 km/ó-val jövünk az udvaron (a megbeszélt 10 km/ó helyett) óriási füsttel. Szemből
jönnek a többiek is, lovon W. Peti a lányok meg mögötte vonulnak. A kocsiba be nem fértek rohannak
át a pályán, hogy odaérjenek, hatalmas röhögés mindenhonnan. Persze nem ott találkozunk, ahol
megbeszéltük, nem úgy, ahogy megbeszéltük, de megint osztatlan a siker.
 |
| A bevonulás utolsó másodpercei. Szemből jövünk a katonai Wartburggal, legalább 12-14 ember a kocsiban, látszik a füst. A többiek gyalogosan vonulnak, W. Peti (Flash, a villámkezű) a lovon. |
Kimegyünk táncolni a pályára ezt követően, zárásként az Előre-meccsekről ismert módon
pénztárgépszalagokat dobálunk. Párat nem sikerül megfelelően letépni, egy majdnem eltalálja
K. Istvánt, aki alig tudja elkapni a fejét. Újabb jó pontot szereztünk nála.
 |
| Bevonulás után ismét tánc az udvaron. Látszik a magas színvonalú ruha, és a begyakorolt mozdulatok. A zene a Cotton Eye Joe volt. Én leghátul állok. |
A szavazás napjára már teljesen kimerültünk, de nagyon izgatottak vagyunk. Megint nem éppen
szabályos eszközöket vetünk be. Most már 20 év távlatából elmondhatom, hogy mik voltak ezek:
A szomszédos 10.E tantermébe átmegyünk, megkérdezzük a hiányzók számát. Jön a válasz, 6 fő.
Azonnal 6 szavazólapot ide! Nevetve átadják, felkerül 6 db BB-szavazat általunk.
A kollégiumban is vannak hiányzók, az ő szavazólapjuk is hozzánk kerül, Zaza, Norbi és Robi
ellenőrzi, hogy megfelelő osztályra kerüljenek behúzásra az x-ek.
Következik az eredményhirdetés, tetőfokára hág az izgalom. Felsorakoznak a versengő osztályok az
udvaron, az iskola zöme ott van. Az igazgató gratuál mindenkinek, elmondja, hogy ritka intenzív és
heves kampány volt, de csalódott, mert olyan fokú rongálások még szinte soha nem voltak, mint most,
főleg az „A” és „B” osztály jeleskedett ebben.
Ezután rátér a sorrendre: Először bemondja a 12.E-t (Men in Black párt). Megnyugszunk, utolsók már
nem vagyunk. :D
Utána jönnek a „D”-sek (Old school párt), őket csípjük, őket előbbre vártuk, nem értjük. Egyre
növekszik az izgalom köztünk, sejtjük, hogy az élen leszünk.
A diri lakonikus hangon bemondja: „Harmadik a Maffia párt, a 12.A”. Az A-sok döbbent csendben,
ők számítottak az esélyeseknek, illetve egészen az Eurofakt osztályok megindulásáig (2002) a suliban
hagyományosan mindig ők voltak a kivételezettek, a legjobbak. Mi óriási csatakiáltásban törünk ki,
szinte vadállati az üvöltés. Egyrészt megvertük a kiskedvenceket, másrészt úgy vagyunk vele, ha az
„A” a harmadik, akkor ezt megnyertük, vagy ha nem, hát bánja a kánya, legalább a „C” nyert és nem a
hülye „A”.
Kovács János igazgató (+2024) érezhetően dühbe gurul, kioszt minket, hogy sportszerűtlen és
kárörvendő ez a magatartás, és még most sem késő minket kizárni. Lecsendesülünk.
Jön a második helyezett, a 12.C („Rockerek”), ez meglep minket, őket nem vártuk. Igazából nekik a
bevonulásuk volt nagyon erős, egy hatalmas traktorral jöttek, amin Orosi tanár úr ült, aki népszerű
tanár volt a gimiben, szerintem ez nagyot lökött rajtuk. Na és a saját érdemeink mellett se menjünk el,
addig és annyit gyepáltuk az „A”-sokat egész héten, hogy elvégeztük a piszkos munkát. :D A korábbi
igazgatói feddés miatt ekkor már csak szolidan örülünk.
Mit éreztem, amikor bemondták, hogy nyertünk? Óriási elégtételt. Tudtuk, hogy mi tettük bele a
legtöbb munkát, tudtuk, hogy nem voltunk esélyesek, Tünde elmondása alapján utoljára 1997-ben volt
példa arra, hogy „B” osztály nyert volna, és azután sem. 2020-ig biztosan nem, tehát negyed század alatt
egyedül mi voltunk erre képesek. Ilyen előzményekkel, elsős égéssel a Gólyabálon, négy év alatt négy
osztályfőnök, erős fiú-lány széthúzás, balhé balhé hátán, szóval nem sokan fogadtak volna ránk, akárcsak
egy hónappal korábban se. Ha utolsók lettünk volna, az sem lett volna meglepetés, de így….
 |
| A győztes a 12.B! Fel akartuk dobni W. Petit, persze ez se sikerült... Mindegy, a győzelem meglett! :D |
144 szavazatot kaptunk, a második „C” 123-at, az „A” asszem 114-et, tehát jelentősnek volt mondható a
győzelem. A „D” 70 körül kapott, az „E” állítólag nagyon keveset. Ha nem nyúlunk be a szavazásba,
akkor kb. 135 szavazatunk lett volna, az is elég lett volna a győzelemhez, de szűkebben. És azt sem
zárom ki, hogy a többi osztály is csinálta ugyanezt.
 |
| Az igazgatóiban tobzódunk, ünnepelve a győzelmet. Megkaptuk a suli kulcsát, elégedett arcok néznek a kamerába. Klári barátságosan integet. |
Mi volt a sikerünk titka?
A négy év óta folyó minden évben új ofő elvitt minket arra a pontra, hogy megértettük, csak
magunkra számíthatunk;
Barát Tünde megértette, hogy minket így kell elfogadnia, komolytalanul;
A fiú-lány konstelláció hirtelen megerősödése (ez főleg a lányok érdeme volt)
Fiútöbbségű osztály, sok balhés elemmel;
Jó név,- és témaválasztás, népszerű és ismert jelölt
Nagy anyagi és munkaráfordítás;
Mi magunkat adhattuk, nem kellett tökéletesnek lennünk, sőt tökéletlenségünk, a szabályok
lábbal tiprása érezhetően sokaknak tetszett, főleg a 9. évfolyamnak, mert nekik ez még nagyon
új volt.
 |
| Ilyen se volt szerintem. Kovács János igazgató a termünkben, elégedett és mosolygós, és Tünde is mosolyog, nem szorong, vagy szégyenkezik épp miattunk. Az ig. feljött gratulálni, cserébe megkínáltuk a tortánkkal, amit jóízűen elfogyasztott. Asszem Tünde ekkor bocsájtott meg nekünk mindent, amit korábban elkövettünk. Egymásra találtunk, mint osztály és mint osztályfőnök. |
Más békéscsabai középsulis talán nem érti, nem is értheti ez mit jelent, megnyerni a Rózsa-hetet.
Magyarország legnagyobb középiskolás rendezvénye a csabai Garabonciás-hét, amelyen a
megyeszékhely összes középsulija verseng egy héten át.
Na, ehhez képest a Rózsa-hét még kétszer ekkora díj volt a szemünkben, mert sokkal intenzívebben
megy, mindenki magáénak érzi és mégis szűk közegünkben vagyunk. Békés megye legjobb gimijének
versengését megnyerni igenis óriási dolog, pláne ilyen előzmények, fundamentumok után. Jól jellemzi
mindezt, hogy mikor ezeket a sorokat írom, több mint 20 éve volt a nagy győzelem, mégis a mai napig
így hívjuk egymás között osztályunkat (Bitangok), a Facebookon pedig van egy szűk csoportunk, ahol
naponta átlag 10-20 bejegyzés kerül fel. És az utolsó videó a győzelem önfeledt ünnepléséről.
Egymással rendszeresen összejárunk azóta is, tényleg igazi jóbarátaim vannak egykori gimis
osztályomból, amelyben szerepet játszott a Rózsa-hét is. Emlékszem elsős koromban micsoda tátott
szájjal bámultam a Rózsa-hetet és baromira tetszett. Hát, negyedikesként megcselekedtük, amit
megkövetelt a Haza.
Bitangos sorozatunk második részét ebben a bejegyzésben olvashatjátok (érettségi, szalagavató, ballagás).
12.B, Bitang Banditák (2000-2004) mindörökké!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése