Tobak Laci szemszögéből a világ

Ezt is meg kell élni, ilyet is át kell élni, meg kell tapasztalni. Szerencsés kimenetelű lett a dolog. Felszálltam Budapesten a Margit híd budai hídfőjénél a 19-es villamosra. Szaladnom kellett utána, lám ilyenek a véletlenek. Ha lusta vagyok, akkor nem ezzel megyek, nem történik meg ez velem. Annyi lett volna a különbség, hogy többet kellett volna gyalogoljak. Szóval hasítottunk a 19-sel villamossal észak felé Óbudának, én az ajtó mellett, védett helyen álltam, egyik oldalról ülés, másik oldalról üvegtábla által határolva. Elhagytuk a Lukács Fürdőt, a váltót elhagyva a villamos gyorsított, kb. 40-45 km/órával mehettünk, már majdnem elértük a Császár-Komjádi Fürdőt. A Frankel Leó út 35. magasságában, egészen pontosan itt jártunk, amikor igen erőteljes fékezés kezdődött. Nem teljes erejű (ilyenben is volt már részem), de legalábbis 80%-os erősségű. Azonnal fogózkodót kerestem, mert sejtettem, hogy ez nem egy normál fékezés lesz. Kb. egy másodperc múlva már szólt is a villamoscsengő, jó

Átlagos szombatot írtunk, kérdezte Anyukám, hogy mit süssünk. Eszembe jutott, hogy pont pár órája írt valaki a Békéscsaba a múltban Facebook-csoportban a  „Csaba szeletről” , hát rávágtam, hogy azt. Jó, akkor keressünk hozzá receptet. Na, az biza' nem volt! Se a receptes könyvekben, se az interneten, se sehol. Érthetetlen!   A sütemény története: Az alábbi rövid kivonatot Ferencz Rezső bá' tollából írom, de akit érdekel a teljes és részletes története a süteménynek, az ide kattintva elérheti. Békés megyében nagyon nagy népszerűségnek örvendett régebben a sütemény, nagyjából kimondható, hogy a megye kedvence volt , prémium kategóriás, drága édességként hagyományos krémes, puncs, gesztenyepüré szentháromság előtt . Nagy népszerűsége 1955-ös megalkotásától úgy 1990-ig tartott, utána az újabb sütemények már egyre jobban vették át az uralmat. Kb. az ezredfordulóig lehetett a megye kedvenc sütije. Népszerűsége csúcsán a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat akár 2000 szeletet is kés

Gyerekkoromban, úgy 8-10 évesen mindig nagy elánnal, sokszor szájtátva hallgattam a „nagyok” beszámolóját, hogy ki ült már Ikarus volánja mögött, esetleg IFA-ban, de az egyértelmű sztárok azok voltak, akik utaztak nagy teherautókon, emlékszem, „Bagyó” vitte a prímet, aki beszámolt róla, hogy ő ült Rába teherautóban is. Fúúú, ez eszméletlen menő volt azokban az években (1994-96 éveket írjuk), irigykedtünk is rá rendesen!                    Később mi is a 90-es évek közepén már utaztunk emelt Neoplan busszal sítáborba, majd emeletes Scaniával szintén sítáborba, Szlovákiába. A gimink sítáborában ekkoriban (2002-2004) ritkán jött össze 30-35 embernél több, mégis a debreceni székhelyű Panoráma Utazási Iroda mindig szigorúan az emeletes, 72 fős Scania buszait küldte, természetesen négy évszakos, avagy nyári gumikkal, amelyek miatt igen sűrűn volt alkalmunk gyakorolni a hólánc felhelyezési tudásunkat, avagy azt, hogy hogyan kell a kipörgő kerekek alá salakot, homokot, aprókavicsot hányni, il